Fekete tücsök

Achatea domestica, Grillus asimilis. Grillus bimaculatusLeírás:

Az A. domestica és G. asimilis közöt csupán annyi a külömbség, hogy a G. assimilis nagyobb és ciripelése sokkal gyengébb. A G. bimaculatus a legnagyobb kapható fajok közé tartozik. Ez a fekete tücsök. Én személy szerint az G. asimilist tartom a legjobbnak. Pár pont miért is:

- nagy és jól megtömhetõ

- nem agresszív

- elég lágy teste van

Tartás, tenyésztés:

A legideálisabb magaság 40cm felett van. Ez azért szükséges, hogy ha levesszük a tároló fedelét a tücskök ne ugorjanak ölünke örömükben. Fontos hogy jól legyen szigetetlve, nehogy a legkisebbekkel lefekvés elõtt találkozzunk az ágyunkban.

A legjobb ha a tároló 50cm magas 80cm hosszú és 50cm széles.Ebben kb 2-3kg tücsköt is tarthatunk sikeresen mely 4-6000 egyednek felel meg. Ezt egy nagyon sûrû neilon hálóvla vagy a benzin filtrálására szolgáló fémhálóvla fedjük be. A fém haló elõnyösebb, mivel a neilont szétrághatják. A tárolót 30 fokra melegítsük lámpával vagy melegítõkábellel. Ha a hõmérséklet túl alacsony a tücskök nem fejlõdnek és nem is szaporodnak. Szobahõmérsékletnél a peték 2-3hónap alatt kelnek ki és a tücsök 5-8 hét alatt fejlõdik ki. Ez alatt 13x vedlik. 30foknál a kelési idõ 8-10nap és a fejlõdési idõ 1hónap redukálódik, és 7x vedlik ez alatt. A páratartalom 50-70%os legyen. A magas páratartalom esetén elszaprodhatnak az atkák. Ezért nagyon fontos a jó szellõzés. A tároló aljára kb 2-3cm homokot rétegezzünk. Egyik felébe tegyük a tojástartókat melyek közé elbújhatnak. A peték számára helyezzünk be kb 7cm magas dobozkákat melyekbe földet vagy kókuszrostot tültünk, ez mindig legyen nedves.

Nemek közti külömbségek:

Csak a hímek ciripelnek. A ciripeléssel csalogatják a nõstényeket és ûzik el a vetéjtársakata territóriumukról. A hang a szárnyak egymáshozdörzsölésével jön létre. A nõstényeket a 2 potrohtoldalék közti tojócsõrõl ismerjük fel. A tojócsõ már fiatal nimfáknál is megfigyelhetõ.

Peterakás:

Az adultávedlést követõ 2. Héten kezdenek el petét rakni a nõstények. A peték 3mm hosszúak és fehéressárgák. Egy jól táplált nõstény naponta 150-200petét rak a nedves, tiszta talajba. Annak érdekében, hogy a tücskök a petéket ne falják fel a petézõedényt fedjük le sûrû fémhálóval. A túl nedves vagyis vizes földben a peték megfulladnak és a túl szárazban meg kiszáradnak, vagyis a megfelelõ nedvességre figyeljünk. A petézõ tálban lévõ talajréteg 6cm vastag legyen és igyekezzünk az eredeti nedvességet tartani.

Táplálás:

Bármit adhatunk nekik enni amit a józan ész megenged. Azért, hogy a fehérjéket pótoljuk és, hogy ne lépjen fel túlzott kanibalizmus helyezünk be számukra kutya vagy macskatápot. Gyengébbek kedvéért szárazat vagyis granulátumot. E mellet tegyünk be számukra száraz kenyeret, babapiskótát melyet imádnak és itt ott haltápot(azokat a pelyheket). A szükséges folyadékigényt különféle gyümölcsökkel, zöldségekkel és növényekkel pótoljuk. Szeretik a fõtt burgonyát is. Nagy örömmel fogyasztják a tyúkhúrt, gyermekláncfüvet és füvet. A füvet behelyezés elõtt kötözzük össze hajgumival, ezt tegyük be, pár nap . AJmulva csak lerázzuk róla a tücsköket és nincs tõle nagy rumli kaját naponta ellenõrizzük és a penészedõ részeket azonnal dobjuk ki mivel a tenyészet nagyon érzékeny a fertõzésekre. A tenyészetet hetente 1-2x spricceljük. A túl magas páratartalom nem jó mert elszaporodhatnak az atkák és megjelenhet a gyilkoló penész. A vizestálba ami szerintem fölösleges, tegyünk egy szivacsot, hogy a tücskök ne fulladjanak bele.

Fertõzés:

A tárolóedényt minden 3. hónapban ajánlatos teljesen áttisztítani. A dobozt forró vízzel kiöblitjük, kisikáluk. A petézõedényben lévõ földet kicseréljük, vagy lefagyasztjuk majd mikrózzuk. Minden ezközt nagyon alaposan kitisztítunk és fertõtlenítünk. Ez a veszélyes mikróbák és atkák kiirtása miatt szükséges.

Feletetésük: Fõleg a hímeket, az öreg nõstényeket (világos potroh, nem telt potroh) és fiatal egyedeket válasszuk ki mint táplálék állat. A táplálékként felkínált nõstények tojócsövét vágjuk le, mer az esetlegesen életbemaradó egyedek elkezdenek petézni és a kikelt lárvák idegesíthetik a terrárium lakóját. Ha módunkban áll akkor a nem elfogyasztott tücsköket szedjük ki mert zavarhatják a terkó lakójat. Magas páratartalomban nevelkedett tücsköket különféle penészek lephetik el és ezek veszélyessek lehetnek.

Professzionális tartás :

Ez már csak azoknak szükséges akik tényleg nagyban akarjék õet tenyészteni és eladásra is szánnak belõle. Ez úgy mõködik, hogy van több tárolónk. Egyikben vannak a tenyészállatok. Itt lévõ petézõedényt hetente rakjuk a 2. Tárolóba ahol kikelnek és nevelkednek a fiatal egyedek. Késõbb ezek közül kiválasztjuka legnagyobbakat és legerõssebbeket kik visszakerülnek a tenyészállományba. Így 30-50%-al több tücskünk lehet. Az igazán profik naponta cserélik a petézõedényt és még méretek szerint is elkülönítik a tücsköket. Igy jelentõsen csökken a kanibaizmus.

Végére csak annyit, h ezen állatok tenyésztése nem mondható a legegyszerûbnek:

- helyigényesek

- ha valamit akarunk akkor meleg kell

- rengeteget kell velük foglalkozni itt gondolok a napi teendõkre: etetés, tisztántartás.

Ha mégis belevágunk egy aranyszabály: legyen óriási tisztaság vagy különben nem sokra megyünk. Csak azok vágjanak bele akik minden nap tudnak rájuk elegendõ idõt szakítani.

Csótány

Blattaria Leírás:

Ez a leírás általánosan érvényes az összes fajra. Ezek az állatok egyaránt táplálék és díszállatként is vannak tartva. Amerikában divattá vált tartásuk. Az emberek kis hordozható terráriumban magával cipeli mindenhova a kedvencét. A csótányoknak több mint 4000 faja ismert . Az ember számára mindössze 50faj veszélyes és ennek is csak a fele garázdálkodik a lakásokban szanaszét. Nálunk a legelterjedtebb albérlõ a közönséges házicsótány B. germanica. E fajok egészen 40 baktérium és fertõzés hordozói lehetnek. Ezek vagy érintéssel terjednek vagy a rovar által kihányott táplélékkal. A terráriumban tartott fajok szigetelve vannak a környezettõl igy csak minimális veszélytelen mikróbát terjeszthetnek. Hosszú, ovális lapított testel rendelkeznek ennek köszönhetik, hogy minimális helyen is képesek elbújni és élni. Létezik jópár röpképes faj. A legtöbb faj gyors irammal fut. A tor (thorax) kiszélesedik annyira, hogy részben a fejet is fedi. Ezt a kiszélesedést pronotumnak nev.. Néhány faj lábain tapadókorongok vannak, hogy bármin mászni tudjanak. Vedlés után hófehérek, nagyon csodálatosak. Általában az exuviet felfalják. A legnagyobb faj a B. gigantea mely 13-15 cm-es is lehet és szárnyfesztávolsága 22cm is lehet. A föld alatt élõ M. rhinoceros 8-9cm körüli de a tömege 35 g-mal nehezebb . A csótányok éjjeli élõlények. Sok faj ha veszélyben érzi magát a lábait a szárnyaihoz dörzsöli. Igy némely faj 60 db-es hangerõt ér el. A csótányok 3 hónaptól 10-15 évig élhet, de a legtöbb csak 1-2évig él.

Elterjedés:

Az egész világ minden biotopját meghódították. Még pár vízifaj is létezik. Legszívesebben szûkös helyeken élnek. Legnagyobb fajszámmal természetesen a trópusokon találhatóak meg.

Tartás:

A legtöbb faj a nedves meleg környezetet részesíti elõnyben. A hõmérséklet 25-32fok körül mozogjon és a páratartalom 70-90%-os legyen. Egy 50x50x30as terráriumban elegendõ rejtekhellyel pár száz csótány is vígan elél. Búvóhelyeket kialakíthatunk számukra virágcserepekbõl és tojástartókból. A terrárium aljára 5 cm vastagon tegyünk tõzeget, humuszt homokkal keverve. Én a kókusztéglát részesítem elõnyben.

Táplálás:

Bármit megesznek. Etessük õket macska-kutyagranulátummal, zöldséggel, gyümölcssel, babapiskótával, szárított kenyérrel, pelyhes haledellel. A maradékot mindig távolítsuk el, hogy ne szaporodhassanak el a penészgombák. Vizestálra nincs szükségük. A terráriumot rendszeresen takarítsuk. Néha kisebb rovarokra is vadásznak. Ez jó, ha redukálni akarjuk a populációt. Sokszor megtámadják õket atkák, de ezek nem értanak nekik csak a kajamaradékokat fogyasztják.

Nemek közti külömbségek:

A hím valamivel kisebb és a potroh 8 szelvénybõl áll a nõstényé 6-ból. A hím szárnya néha sokkal hosszabb mint a nõstényé. A hím utolsó szelvénye nem osztott a nõstényé meg részben, vagy teljesen osztott. A nõstényeknek csak 1 pár potrohtoldaléka van a hímeknek lehet több is.

Szaporodás:

A párzás egymás tapogatásával kezdõdik és szárnyaikkal jeleznek egymásnak. A párzás pár órán át tart. Egy faj szaporodik patenogenetikusan is. Egy nõstény 1-15 ootékát rak az élete során. Ezekben 16-45 pete találhaó. A friss ootéka fehér, de a levegõn megszilárdul és barnára vált a színe. A nõstény az ootékát egy ideig magával cipeli így részben kilóg a potrohból. A kiscsótányok 2 hét-3 hónapon belül kelnek. A kelést követõen azonnal levedlik az embrionális kutikulát. Sok faj az ootékát visszahúzza a testébe az inkubációskamrába. A kiscsótányok itt kelnek ki és az anyjuk hasa alatt bújnak el míg megszilárdul a kutikulájuk. A B. fumigata egészen a 2 insztarig marad anyja testében. Más fajok ugyan igy visszahúzzák az ootékát, de kelés elõtt 1-2 órával kieresztik. Azok a fajok melyek az ootékát elhagyják nagy gondossággal elrejtik valamilyen biztonságos rejtekhelyen. Egyetlen faj a D. punctata elvenszülõ. A kiscsótányok az anya testébõl nyerik a táplálékot eltérõen azoktól melyek petékbõl kelnek.

Fiatalok nevelése:

A kicsiket melyek általában 6-12 mm-esek nyugottan ot thagyhatjuk az anyaállatnál. Fajtól függõen a fejlõdés 50-275 napig tarthat.

Nagyon szeretek ezekkel az állatokkal etetni, mivel könnyen tenyészthetõ szapora és csodaszép.

Legalkalmasabb eleségállatok: A. tessalata, B. dubia, E. distanti (kedvencem), G. portentosa, N. cinerea, Panchlora nivea

Muslica

Drosophila spp.Leírás:

A kitinpácljuk igen puha igy kiválló eleségállat a kis pókoknak, ízeltlábúaknak, békákna. Több faj található forgalomban, de a legjobbak ezek:

- D. melanogaster, kis szárnynélküli vagy elcsökönyösödött szárnyú faj.

- D. hydei, nagy fekete faj vörös szemekkel. Kifejlett szárnyakal de a szárnyak alkalmatlanok a repülésre.

- Minden más faj ami lassú és sokat pihen 1 helyben alkalmas, mert könnyen levadászható.

Tartás:

Elõsször is egy táptalajt kell kifõznünk melyben a muslicák és lárváik fognak élni. Rengeteg recept létezik itt lenne egy ami nálam nagyon nagyon bevált. Egy edényben melegítsünk tejet, de nem szabad, hogy forrjon. Ebbe zabpelyhet adagolunk és kásává fõzzük. Ebbe keverjünk szét 2 tábla zselatint, élesztõt, szétturmixolt banánt és cukrot. A keverék olyan sûrû legyen, h magától lecsepegjen a fakanálról. Ha túl sûrû, tejjel higítsuk, ha meg ritka akkor adjuk hozzá zabpelyhet. Ez a keveréket tegyük kb 4-6cm magasan befõttes vagy levágott müanyagflakon aljára. Ezt fedjük le valami sûrû szövésû anyagdarabbal pl zsebkedndõ. Géz az nem jó mivel azon keresztõl pározhatnak a szárnyas fajokkal. Az anyagdarabot gumival erõsítsük az edényhez. A keveréket 24 órát állni hagyjuk, hogy az élesztõ elvégezze dolgát és az alkoholos gõzõk elpárologjanak. A muslicáknak dobjunk be összegyûrött szalvétát, hogy legyen hol pihenniük. Ezt követõen szórjunk be muslicákat. Az elsõ tenyészetet meg kell vennünk ezt követõen már a sajátjainkat fogjuk szétosztani. A muslicák a táptalajra petéznek és ezzel a táptalajjal táplálkoznak a lárvák is. A lárvák a hõmérséklettõl függõen 2-3 héten belül válnak kis legyekké. Minden héten hozzunk létre új tenyészetet, hogy folyamatosan legyenek muslicák. A keverék a hûtõben jól eláll 1-2 hétig a fagyóban még tovább. A lefagyasztott keverékhez keverjünk felolvadás után egy kis élesztõt. Ha a keverék kevésnek tünik a sok lárva miatt dobjunk be számukra banánszeletet. Ha kiszárad a táptalaj akkor spricceljük meg vízzel. Ez a keverék igen jellegzetes szaggal jár. Pár évvel ezelõtt igen jól beindult a tenyészetem mely 40 tenyészládányira fejlõdött. A szobámba belépve az ember egy szeszfõzdében érezhette magát .

Feletetés:

A frissen kikelt muslicáknak adjuk valmi gyümölcsöt, hogy tápértékük megnõljön. Pár muslicát úgy is befoghatunk, hogy erjedt gyümölcsöt teszünk egy üvegbe, ebbe õk beleszállnak. Ha már sok összegyûlt lezárjuk és beeresztjük a hóhérnak

Sáska

Locusta migratoriaLeírás:

Ezek az állatok hazájukban óriási problámákat jelentenek. Több kilométer átmérõjü és több milliárd egyedet számláló csapatokba verõdnek össze és megállíthatatlanul pusztítanak. Személy szerint nem ismerek ennél jobb eleségállatot. Sajnos nagyon ritkán jutok hozzá. Azért szeretem annyira mert nagy, ártalmatlan és nagyon tápláló. A nõstény imágók 6-8cm hosszúak a hímek kissebbek 4-5cm kerüliek. Kinézetüket nem részelezem majd a képeken meglátjátok. Mind a 2 nem röpképes.

Elterjedés:

A talaj közelében, bozótosokban száraz meleg térségekben élnek. E fajjal találkozhatunk Afrika, Ázsia szerte és már Európában is megjelentek.

Tartás:

Nagy meleget igényelnek. Lámpákkal biztosítsunk nekik 16 órán keresztül 32-40fokot. Éjjel folyamán is 25-30fokot igényelnek. Vígan elének 30fokon is csak igy lassabban fejlõdnek. Ez a meghosszabbított nap több petét eredményez. Sûrû hálóból készült ketrecet hasznájunk, hogy biztosítsuk a jó szellõzést és a nagyon száraz környezetet. Az aljára pár cm homokot tegyünk. Ezt könnyû tisztántartani szitálással. Itt is a petézésre különálló edényeket használjunk. Ezekbe kb 12cm magasan nedves földet vagy kókuszrostot tegyünk.

Táplálás:

Nagy elõszeretettel fogyasztják a szénát, különféle gabonát, friss fövet, gyümölcsöket és zöldségeket. Hetente töbször adjunk nekik kenyeret, lisztet, és tejbe áztatott zabpelyhet. Szeretik a gyermekláncsfüvet és a tyúkhúrt is. A tél folyamán szénával mely a fõ táplálék, csíráztatott magvakkal, salátával etessük õket. Egyáltalán nem igénylik a párásítást és itatótálra sincs szükség.

Nemek közti különbségek:

Elsõorban a hím kisebb mint a nõstény.

A nimfák : utolsó stádiumában már megkülönböztethetjük a hímeket a nõstényektõl. A tojócsõ olyan nyelvszerû képzédmény a potroh alsó részén míg a hímeknek csak egy nemi lemezkéjük van. A hímek érdekes elfolytott hangot adnak ki a lábak szárnyhoz dörzsölésével.

Peterakás:

A párzás több órán át tart. Ezt követõen a nõstény a potrohát 12cm mélyen a földbe nyomja és egy rózsaszines habos keverék formájában 40-140petét rak. A peték 10 nap-3hónapos intervallumban kelnek a hõmérséklet függvényében.

Fiatalok gondozása:

Tanácsos, hogy a fiatalokat külön ketrecben neveljük. A kikelt egyedek 6 mm-esek. 3-4 hét alatt fejlõdnek ki teljesen.30 fokos tartásnál a peték 16 napon belül kelnek és a fejlõdés 6-8 hétig tart. Az adultá vedlést követõ 2. Héten kezdenek el petézni és még kb 2 hónapig élnek.

Én pár évvel ezelõtt eléggé elszúrtam mert nem volt megfelelõ a szellõzés és magas volt a páratartalom. A tenyészetemet elvesztettem. Nagyon figyeljünk oda az alacsony páratartalomra és a tisztaságra. Kissé problémás a tartásuk mivel magas hõmérsékletet igényelnek, de nagyon szaporák és táplálóak.

Egy szapora apróság

Pettyes csótány

Nauphoeta cinerea

A pettyes csótány az egyik legkönnyebben tenyészthetõ takarmányállat. Remek táplálékul szolgál hüllõknek, kétéltûeknek, pókoknak és ragadozó rovaroknak egyaránt. Elõnye a tücsökkel szemben hogy könnyen, olcsón, gyorsan és nem utolsósorban csendesen állíthatunk elõ nagy mennyiségû takarmányt.

Élõhelye: Kubában õshonos.

Leírás: A kifejlett egyedek mintegy 3cm hosszúak, színük barnás, hátukon szürke pettyes szárnyat viselnek, röpképtelenek. A fiatalok gesztenyebarnák. A frissen kelt kicsik alig 1mm-esek így táplálékul szolgálhatnak frissen kelt vagy apró termetû állatoknak is. Testüket borító kitinréteg viszonylag vékony ezért emésztésük könnyû. Mivel trópusi fajról van szó esetleges elszabadulása esetén nem, kell egész lakásra kiterjedõ inváziótól tartanunk. Ennek ellenére fokozottan figyeljünk oda rájuk.

Fejlõdése: A frissen kikelt kicsik 1,5-3 hónap alatt fejlõdnek ki és utána még 6-8 hónapig élnek.

Elhelyezés: Nem igényelnek nagy helyet. Egy kisebb tenyészet számára elegendõ egy 10 literes akvárium, vagy egy 3-4 literes mûagyag doboz is megfelel, de akár egy 5 literes befõttesüvegben is tenyészthetjük õket. Ha nagy mennyiségre van szükségünk egy 65x35 cm alapterületû és 40cm magas edényben tartsuk õket. Ekkor hetente akár 100-150 db kifejlett csótányt is kivehetünk a tenyészetbõl. A tenyészetet fedjük le sûrû dróthálóval és a tenyésztõedény falát 5-6cm széles sávban kenjük be vazelinnel. Ezt a patikában fillérekért vehetünk. Ez arra szolgál, hogy az edény falán felfelé igyekvõ csótány visszacsússzon, és ezzel megakadályozzuk a szökést. A vazelinréteget idõnként le kell takarítani és újra kell kenni, mivel ez idõ után a por és egyéb szennyezõdések kis hidakat hozhatnak létre, melyeken keresztül megszökhetnek.

Különösen ügyeljünk a jó szellõzésre! Túl magas páratartalom esetén a tenyészet ellephetik az atkák és ez az egész állomány pusztulását okozhatja. Ekkor a következõ a teendõ: kiveszünk néhány példányt majd folyóvíz alatt, lemossuk õket, és új tenyészetet indítunk. A régit meg kell semmisíteni és a tenyésztõedényt forró vízzel ki kell fertõtleníteni. Aljzatnak faforgácsot használjunk, valamint helyezzünk be tojástartó darabokat vagy összegyûrt papírt. Az optimális hõmérséklet 27-28 oC.

Táplálás: Táplálásuk meglehetõsen könnyû és olcsó. Száraz kutyatáppal és zöldséghulladékkal, alámával tökéletesen megoldható. Táplálhatjuk õket akár konyhai hulladékkal vagy ételmaradékkal is, de ebben az esetben erõs szagra kell számítanunk.

Egyes növények nem alkalmasak. Mint pl. citrom, hagyma stb.

Szaporítás: Szaporításuk nagyon könnyû. Ha teljesülnek a fent említett feltételek szinte azonnal rendkívül gyors ütemben szaporodni kezdenek. Néhány hét alatt akár több száz példányból álló állományunk is lehet! Ha a tenyészet "beállt" folyamatosan ellát bennünket megfelelõ mennyiségû, és minõségû takarmánnyal.

Nem minden faj alkalmas ilyen típusú tenyésztésre! Az amerikai csótány ugyan nagyon jól szaporodik, de elszabadulása esetén egész lakásra vagy akár környékre kiterjedõ inváziót okozhat, éppen ezért tartását nem ajánlom senkinek!

Lisztkukac

Tenebrio molitorLeírás:

Nem éppen a legjobb táplálék, mert magas a zsírtartalma és kb 15ször több foszfort tartalmaznak mint cálciumot. Vastag, emészthetetlen kutikulájuk. A raktárokban nagy károkat tudnak okozni. A tiszta lisztben is képesek túlélni miel képesek felhasználni a lisztben kötött vizet. A lisztkukac a lisztbogár lárvája E 28mm-s fekete bogár petéibõl aranybarna kukacok kelnek ki. A bábnak nincs smemmiféle burka. Közvetlenül a táptalajon fekszik. A kifejlett bogarak nagyon ritkán szárnyra kapnak. Ezekkel nem szabad etetni mert vastag kutikula réteg védi testüket.

Tartás-tenyésztés:

Üveg vagy mûanyag tárolóedényt használjunk mely minimum a táptalajnál 3cmvel magasabb. A tároló sarkai gömbölydedek legyenek, hogy a sarkukban a kukac ne tudjon megkapaszkodni és kimászni. A tároló aljára tegyünk 3-4cm búzát, kukoricát vagy más gabonafélét. Erre rétegezzünk korpát, zabpelyhet és prézlit. Kiegészítésként adhatunk nekik: burgonyát, száraz kutyaeledelt, reszelt répát, salátaleveleket, almát, áztatott és kinyomkodott kenyeret. Mivel szükségük van állati fehérjékre ezért fõlt húst is felkínálunk számukra. Én a huslevesbõl kimaradt csirkeszárnyakad adom nekik. A lárvák tápanyagtartalma sokban függ a táplálásuktól. A táplálékot a táptalajra tesszük. Megoldhatjuk úgy is, hogy egy mûanyag lapot teszünk a keverékre és erre tesszük a táplélékot. Ez begyûjtésnél hasznos, mivel nem kell mélyfúrásokat csinálni kukacvadászat közben. Az optimális tartási hõmérséklet 25-33 fok. A páratartalom 50-60% körül mozogjon. Fontos a jó szellõzés. A nõstények a párzást követõ 2.héten 1,5 mm-es petéket raknak melyekbõl pár napon belül 2 mm-es lárvák bújnak ki. Jó körülmények közt 200, rosszabbak közt 500 napig fejlõdnek, ez alatt több mint 10x vedlenek és 2-4 cm-es nagyságót érnek el. A kifejlett lárvák felmásznak a táptalaj tetejére és bábbá vedlenek. A bábokból 2 hét mulva kelnek a bogarak. Kb fél évet élnek.Ha nem akarjuk széttúrni az egész neveldét akkor feletetés elõtt pár napig csak száraz táplálékot kínálunk nekik. Ezt követõen meg vmi nedveset és e körül tömegesen gyülekeznek. Ha azt akarjuk, hogy a tenyészet sikeres legyen akkor 1 m2-a nem lehet több mint 1000lárva, 900báb és 800bogár.

Ezt a táplálékot csak kiegészítésként használom és csak akkor ha nincs más.

Zophobas morioLeírás:

Sokkal nagyobb mint az egyszerû lisztkukac. Én velük szivesebben etetek mivel 1 kukacból sokkal több kis éhes szájat tudok megetetni és mivel húst meg mindent elfogyasztanak jóval táplálóbbak. Hasonló mint a liszkukac csak valamivel nagyobb olyan 5cm körüli. A bogarak feketék és 3-4 cm-esek.

Tartás:

A kanibalizmus elkerülése végett ajánlott a minimum 10l-es müanyag vagy üveg edény. Az aljára 10cm magasan rétegezünk tõzeget vagy humuszt homokkal összekevere. Erre a keverékre ehelyezzünk el pár korhadt ágat, fadarabot. Búvóhelyként és bábozódóhelyként helyezzünk be nekik tojástartókat. Tartsuk õket 25-30fok kürül és 70%os páratartalmon. Fényt nem igényelnek és rendszeresen kell õket takarítani az atkák miatt. A bogarak mindenevõk adhatunk nekik húst, kutyagranulátumot és zöldet is. A bogarak a fák repedéseibe petéznek, melyek 8-12napon belül kelnek. A tárolót naponta permetezzük. A lárvák mindenevõk néha egymás húsára is rákapnak.A bogaraknak rendszersen adjuk fõtt húst. 2-8 hónap fejlõdést követõen lyukakat válynak a fába vagy a tojástartók között elrejtõznek és bebábozódnak. A bogár 3-4héten belül kel ki és még 5-7 hónapot fog élni.

Feletetésük: Más állatok számára vedlés után adjuk õket míg puhák. Én csak a kispókokat etetem velük mivel ha élve dobom be akkor azonnal elássa magát és éjjel vagy vedlés közben megrághatja a pókot.

Egerek és patkányok

Jóllehet a patkányok és az egerek társállatként való tenyésztése és tartása nem régi keletû, az utóbbi idõben tapasztalható fokozatos térhódításuk miatt célszerûnek tûnik egy kicsit áttekinteni eredetüket és természetes viselkedésüket.

A patkányok világa

A túlélés specialistájaként számon tartott patkányok mindig versenyben voltak az emberrel az élelemért, valamint veszélyes betegségeket is terjesztettek. Elõbbiek miatt könyörtelen hadjáratot folytattak ellenük és kíméletlenül vadásztak rájuk. Csak a 20. század laboratóriumi patkányainak leszármazottai találták meg azt az utat, amely lehetõvé tette számukra, hogy társállatok lehessenek otthonainkban.

A leggyakrabban tartott fehérpatkány a vándorpatkány változata. A kifejlett vándorpatkány 200-250g súlyú, közepes méretû rágcsáló. Bundája felül barnásszürke, alul szürkésfehér. Farkán kb. 200 pikkelygyûrû van. Évente 2-4 alkalommal fial átlagosan 6-12 kölyköt. Már 3-4 hónapos korukban szaporodóképesek. A 19. században az állatviadalokra befogott példányok közül kiválogatták az albínó példányokat, és késõbb ezeket állatkísérletekben alkalmazták. A vadon élõ patkányok szürkületben és éjszaka aktívak, szemétdombok, szennyvíztárolók, valamint nyirkos, vízközeli rétek környékén találkozhatunk velük. Táplálékuk fõként növényi eredetû, de alkalmanként kisebb emlõsöket is elfogyasztanak. Ezek a mászóbajnokok kiválóan úsznak, (innen ered a vízipatkány elnevezés) és a víz alá is tudnak merülni, mert orrüregeiket képesek teljesen elzárni. Széleskörûen elágazó alagútrendszert áshatnak maguknak.

A patkányok rendkívül szocializált és kiváló alkalmazkodó képességû állatok magas intelligenciával és kiváló helyismerettel. Azt az utat, amit egyszer bejártak, elraktározzák emlékezetükben, és amíg élnek, nem felejtik el.

Jóllehet a vadon élõ patkányok általában csak 2 évig élnek, mégis õket tartják az egyik legsikeresebb rágcsálónak a Földön. Ennek oka, hogy a patkányok szaporodási rátája rendkívül magas. Ha meg akarjuk elõzni, hogy patkányaik között népességrobbanás következzen be, ügyeljünk arra, hogy egynemû példányokat tartsunk együtt.

Az egerek világa

Az egerek a patkányokhoz hasonlóan szintén évszázadok óta az ember társai, de nem mindig fogadták õket kitörõ lelkesedéssel. Az ok, hogy miért volt képes a vadon élõ egér megnyerni az emberek szívét mint társállat, kétségkívül ezen kis állatok kiváló tanulóképességében, intelligenciájában, szaporodóképességében és alkalmazkodó képességében keresendõ.

A háziegér színe felül barnásszürke, alul kicsit világosabb fokozatos átmenettel. Farka legalább olyan hosszú, mint a feje és a törzse együtt. Elülsõ lábain 4, a hátulsókon 5 ujj van. Jellemzõ rájuk az "egérszag". Fészkét lyukakban, különbözõ puha anyagokból készíti el, ebbe a nõstény évente 5-6 alkalommal átlagosan 4-8 fiat vet. A fiatalok 2-3 hónapos korban ivarérettek. A párzás legtöbbször éjjel 3 és 5 óra között megy végbe, a vemhességi idõ 19-21 nap. Az egerek ivara a végbél- és az ivarnyílás közötti távolságból állapítható meg, ez a hímeken - akár már napos korban is fölismerhetõ némi gyakorlattal - nagyobb, mint a nõstényeken.

Tápláléka minden megehetõ állati és növényi anyag. A kedvenc állatként népszerû fehér egér a házi egér színváltozatának tekinthetõ. Ezt az emberek már régen is tartották, amiben szerepe volt a kuruzslásnak is.

A házi egér természetes szálláshelye olyan különbözõ épületekben (pajta, magtár, lakóház stb.) található, amelyekben elegendõ rejtõzködésre alkalmas hely és táplálék található. Gyõzedelmes menetelésük a kozmopolita élet felé akkor kezdõdött, amikor az ember elkezdte mûvelni a földet, és a termésnek raktárakat épített.

A természetben élõ egér föld alatti vermeket ás fészekkel és kiegészítõ kamrákkal, és mint társas állat, gyûlöl ebben egyedül élni. Ha elegendõ élelem áll rendelkezésre, a patkányhoz hasonlóan rendkívül gyorsan szaporodik.

Otthon tartott egereinknél oda kell figyelni arra, hogy amennyiben nem szeretnénk nevelõszülei lenni egy halom egérgyereknek, akkor csak egynemû példányokat tartsunk együtt.

Kedvencként való tartás során feltétlenül szem elõtt kell tartanunk, hogy mind a patkányok, mind az egerek menekülési ösztönnel rendelkezõ állatok, ezért soha ne felülrõl, hanem mindig oldalról közelítsük meg állatainkat. Mint született mászó és egyensúlyozó mûvészek, ketreceikben szeretik a kreativitásra ösztönzõ játékokat, kiegészítõ felszereléseket. Kedvencként tartva tanulmányozhatjuk sokrétû viselkedésüket, különösen akkor, ha különbözõ egyéniségeket tartunk együtt. Azonban azt nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek a kis rágcsálók csak szürkületkor kezdenek aktívakká válni.