A rovartenyésztés nem egy ördöngösség, kis odafigyeléssel bárkinek sikerülhet. Azonban bármilyen féle rovar tenyésztésére is adjuk a fejünk, az alább írtak mindegyikre egyformán igazak. A rovartenyésztésnél a szellozésre és a páratartalomra különösen oda kell figyelni. A kelleténél magasabb páratartalom esetén ugyanis elszaporodhatnak az atkák amik megeszik - szó szerint - az egész tenyészetet. Ha már egyszer megjelentek, akkor megszabadulni tolük nem is annyira könnyu. Az összes rovart, kukacot ki kell szedni, tiszta vízzel lemosni és egy új tenyészetbe áthelyezni. A régi tenyészetet megsemmisíteni, az edényeket forró vízzel alaposan kimosni. Csak ez a járható út, mert mérgeket (pont a tenyészetünkben található rovarok miatt) nem használhatunk. Ne etessünk a rovarokkal erjedt, penészes vagy rothadó táplálékot, mert felelotlenségünk hamar megbosszulja magát. Külön megvilágításra nem lesz szükség, de mivel a legtöbbje a trópusokról származik, futésre igen. Ne felejtsük el, hogy a megmaradt táplálékot mindig el kell távolítani, a felgyülemlo "piszkot" ki kell takarítani a tenyészedényekbol. A trópusi rovarfajoknál az egyik sarkalatos tényezo a homérséklet. Mivel igencsak melegigényesek, így ha a homérséklet alacsony, a táplálkozást beszüntetik és elobb utóbb elpusztulnak. Tücsköknél, csótányoknál a szökés megakadályozása érdekében a rovartenyészto edény felso részét 5-8 cm vastagon belülrol be lehet kenni síkosító anyagokkal, hogy ne tudjanak kimászni. Erre a célra a legjobb a gyógyszertárban kapható petrolátum. Külön élmény megfigyelni a gyógyszerész arcát, ha netán megkérdezné, hogy mire kell és megmondjuk neki. 

Lisztkukac (Tenebrio molitor):

Talán a legegyszerubben tenyésztheto éloeleség rovarevok számára a lisztkukac. Hátránya, hogy viszonylag magas a kitin és a zsír tartalma, a kényesebb gyomrú madarak (foleg kistestu madarak) számára ezért nem épp a legideálisabb táplálék.

Leggyakrabban a búzakorpát használnak "táptalajnak" a tenyésztéséhez. Ennek sajnos van egy komoly mellékhatása, amirol viszont kevesen tudnak. Ugyanis a búzakorpa nagy mennyiségben tartalmaz phytic savat. Ez az anyag jelentos mértékben gátolja az ásványi anyagok felszívódását (kalcium, magnézium, mangán, cink, stb). Emiatt ezekkel a liszkukacokkal etetett madarak - még extra ásványi anyag adagolása esetén is - gyakorta hiánybetegségben szenvednek. Ez a fiókanevelés idején pedig végzetes lehet. Ennek kivédésére vannak akik etetés elott megnedvesítik a lisztkukacot és "bepanírozzák" különféle porokkal (kalcium, vitaminok). Mások inkább fecskendovel injekciózva "töltik fel" a kukacokat. Hátránya ezeknek a módszereknek, hogy baromi macerásak és vannak madarak akik az így kezelt kukacokat utána már nem nagyon akarják megenni. Egyszerubb és kényelmesebb megoldás, hogy a táptalajt cseréljük le valami másra. Erre a célra pedig tökéletesen megfelel a zabpehely. Én speciel amikor hüllok számára tenyésztettem lisztkukacokat, a táptalajhoz kevertem még lemezes haltápot vagy csirke indító tápot is. No, nem a kukacok kedvéért, hanem mivel itt is érvényes az a mondás, hogy "az vagy amit eszel" - így a megfeleloen táplált kukacok sokkal egészségesebb táplálékot jelentenek utána az oket elfogyasztó állatoknak is. 

Fehérjetartalom 18%

Zsírtartalom 10% 

Rost (kitin) magas 

Tücskök:

Tücsök tenyésztésre a házi tücsök (Acheta domestica), kétfoltú tücsök (Gryllus bimaculatus) vagy a banán tücsök (Gryllus assimilis) jöhet szóba. Lehet még próbálkozni a nálunk is honos mezei tücsökkel (Gryllus campestris) is, de a hímek sokkal hangosabbak mint az elozo fajok hímjei és erosen territoriális viselkedésük miatt nem a legideálisabbak tenyésztési célokra. A nemeket az összes fajnál a nostények potroha végén található tojócso miatt jól meg lehet különböztetni egymástól. Tenyésztés szempontjából nincs nagy különbség köztük, mindegyik fajnál azonos módon kell eljárni. Szeretik a meleget, a tenyészet homérséklete 28-30 C° körüli legyen. Én a banán tücskökkel próbáltam szerencsét, mivel talán ezek a legkevésbé hangosak. Azt azért tudni kell, hogy aki tücsök tenyésztésébe akar belevágni, annak fel kell készülnie az esetlegesen több száz tücsök közremuködésével nyújtott zenekari koncertekre. A nagy tömegben lévo tücskök másik negatívuma az a jellegzetes szag ami az ilyen tenyészetekbol árad. Hiába is takarítjuk ki szorgosan az ételmaradékokat a tárolóból, ettol a szagtól nem fogunk tudni megszabadulni. Ha elpusztult tücsköt találunk a tenyészetben azt azonnal távolítsuk el, mert csak még jobban növeli az illatfelho töménységét és a bomló test bakteriális fertozést okozhat. 

A tenyészet számára a legjobb egy üveg terrárium, melynek a tetejét dróthálóval célszeru lefedni (különben a kicsik a sarkoknál másznak ki, a nagyok pedig egyszeruen kiugranak belole). A szükséges meleget lámpával vagy a terraristák által is használt talajmelegítovel tudjuk biztosítani. A terráriumba tegyünk üres tojástartó dobozokat, hogy a tücsköknek legyen hova bújniuk. Aljzatnak a könnyebb takarítás érdekében ne használjunk semmit, hanem egy külön kis tálban (a leheto legmelegebb helyre) helyezzünk be homok, kerti föld és tozeg keverékét, a nostények ebbe fognak majd lepetézni. A tálkában lévo földet tartsuk nedvesen (de ne legyen túlságosan nedves, mert befulladnak a peték). Sajnos a kifejlett állatok képesek megenni a petéiket, így a tálkában a föld felszínére tegyünk egy szúnyoghálót, ezzel meggátolhatjuk, hogy a tücskök a petékbol lakmározhassanak. A peték kelési ideje nagyjából 10 nap.

Etetésükre megfelelnek a növényi anyagok (gyümölcs, zöldség), de nagyon vigyázzunk, nehogy vegyszer maradék legyen bármi ételen amit adunk nekik, mert könnyedén kiirthatjuk vele a teljes tenyészetet. Mivel szükségük van némi állati eredetu fehérjére, így kevés reszelt tojást, túrót is adjunk nekik, de még jobb ha száraz kutyatápot kapnak, az nem romlik vagy büdösödik meg.

Ha egyszer beindult a tenyészet, akkor hamarosan nagy mennyiségu és különbözo méretu tücsökkel lesz tele a tenyészto láda, ezek eztán bármilyen méretu és fajtájú madár (vagy hüllo, emlos, stb) számára kiváló minoségu táplálékot biztosítanak.

Fehérjetartalom 20% 

Zsírtartalom 7% 

Rost (kitin) közepes 

Csótányok:

Ha valaki csótánytenyésztésre adja a fejét, akkor vagy az argentin csótány (Blaptica dubia) vagy pettyes csótány (Nauphoeta cinerea) esetleg az erdei, "csoki" vagy más néven orosz csótány (Shelfordella lateralis) közül választhat. Ez utóbbit én nem próbáltam még tenyészteni, de a magasabb páratartalomtól eltekintve a tartása és tenyésztése teljesen megegyezik a pettyes csótányéval. 

De miért pont csótány legyen? Nos, a csótányok az összes többi rovarnál egyszerubben tenyészthetoek, szaporák, táplálóak, ráadásul nem ciripelnek és nem is olyan büdösek mint a tücsök. Néhány fajuk még kimászni is alig tud a sima falú edényekbol és mivel kifejezetten a trópusi éghajlatot szeretik, így esetleges szökésük esetén sem kell attól tartani, hogy ellepik az egész környéket. Fehérje tartalmuk messze a legmagasabb (a marhahúséval vetekszik), a hasznos táplálékra jutó kitin pedig lényegesen alacsonyabb mint a lisztkukac esetében. Az egyetlen hátrányuk, hogy csótánynak hívják oket, így a családot lehet nem lesz könnyu meggyozni egy tenyészet beindításának szükségességérol.

A csótányok mindenevok, de ez nem azt jelenti, hogy pusztán hulladékkal etetve megfelelo minoségu táplálékot jelentenének az állataink számára. Ha rossz minoségu ételt adunk nekik, akkor a csótányok beltartalma is gyengébb lesz, mintha odafigyeltünk volna a táplálásukra. Ráadásul az esetleges romló élelmiszerek kellemetlen szagot árasztanak a tenyésztartály közelében, a bomlásnak indult anyagok, káros baktériumok pedig az állományunkat fertozhetik meg. Mivel etessük tehát a csótányokat? A legjobb, ha friss zöldséget, gyümölcsöt adunk nekik. Az idény jellegu, olcsó - de nem permetezettel - járunk a legjobban. Felhasználás elott alaposan mossuk meg, mert a táplálékukon maradt esetleges vegyszer maradványok rövid ido alatt tömeges pusztulást okozhatnak. Állati eredetu fehérje igényük és változatos táplálásuk elosegítésére a fentiek mellé adjunk nekik száraz kutya vagy macskatápot is, így olcsón megoldható a tenyészet táplálékkal történo ellátása. Én a már tücsköknél bevált lemezes haltápot is kipróbáltam, ugyanolyan étvággyal ették mint a kutyakaját, de szerintem a haltáp az összetétele miatt jobban megfelel. Ha nagy tételben vesszük, akkor literenkénti ára nem kerül többe néhány száz forintnál.

Egy kis tenyészetet már akár egy 10 literes befottesüvegben vagy akváriumban be lehet indítani, egy nagyobb muanyag hordó vagy egy 60-80 literes akvárium pedig már komoly mennyiség eloállítását teszi lehetové. Táptalajra nincs szükség, sot egyáltalában nincs szükség talajra (emiatt a takarításuk is egyszerubb). Búvóhelynek tojástartó papír dobozokat tegyünk be, illetve egy muanyag tálcát ahova majd a táplálékot helyezzük. Homérséklet igényük nagyon magas (30 - 35 C°), ez azért jó nekünk, mert a mi éghajlatunkon nem tudnak szaporodni ha kijutnának a lakásba vagy a szabadba. Szobahomérsékleten már csak vegetálnak, 10 C° alatt pedig rövid idon belül elpusztulnak.

Talán a legelterjedtebb és a legkönnyebben szaporítható a pettyes csótány. Ezt a kb 3 cm méretu trópusi csótányfajt eredetileg Blatta cinerea névvel illették a tudósok, 1922 óta azonban már a Nauphoeta cinerea a tudományos neve. Eredetileg Kelet-Afrikából származik, de mára már a trópusokon széles körben elterjedt. Kuba, Mexikó, Madagaszkár, Brazília, Ausztrália - mindenütt ott van. Csak a hidegebb éghajlat képes meggátolni abban, hogy az egész világot meghódítsa. Eleven "tojók", a peték (30-40 darab) a nostény testében fejlodnek ki, közvetlenül a kikelés elott tojja le oket. A peték a nostény testét elhagyva azonnal megnyílnak és a kicsik kimásznak belole. Elso táplálékuk a peteburok lesz. Ilyenkor még fehér színuek és puha a testük. A kitin hamarosan megkeményedik rajtuk és a színük is barnába vált át. Ahogy nonek, többször is levedlik ezt a kitin páncélt magukról. A kikeléstol számítva 2-3 hónap szükséges a teljes kifejlodésig, a maximum élettartamuk 10-12 hónap.

Az erdei (orosz) csótány Ázsia és Afrika területérol származik. Méretre egy kicsit kisebb a pettyes rokonnál. Azt kell mondjam, még az elozonél is szaporább faj. Azért nem annyira népszeru a tenyészetekben, mert erosen páraigényes, ha kevés a pára, akkor beszáradnak, vagy nagyon rossz arányban kelnek ki a peték. Ha sok a pára, akkor viszont a már említett atkásodás mellett a penészedés is probléma lehet. Ha odafigyelünk a páratartalomra és emellett jól szelloztetjük a tenyészetet, nem hagyunk bent megromlani táplálékot, akkor a problémák persze kivédhetok. A nostény a petéket úgynevezett Ootheca-ban helyezi el (ez egy csomó pete egy nagy kupacban, amit egy proteinben gazdag habos anyag vesz körül). A kicsik ebbol olyan 4-5 hét alatt kelnek ki. A kikeléstol az ivarérésig 3 hónap szükséges.

Argentin csótány (Blaptica dubia) pár

Állítom, hogy az összes csótányfaj közül a legideálisabb tenyésztési célra az argentin csótány. Mint ahogy a neve is sugalmazza Argentínában, illetve azon a környéken honos. Csak egy kicsivel kell magasabb páratartalom neki mint a pettyes csótány esetében, ugyanakkor ez a faj is "eleven tojó". Méretre jóval nagyobb az elozoeknél, akár az 5 centimétert is elérheti a kifejlett egyed testnagysága. A nemek könnyen megkülönböztethetoek, a hímeknek jól látható szárnyuk van, míg a nostényeknek csak egy aprócska szárnycsonk jutott. Nagyon kényelmes mozgású rovarok. A csótányokra jellemzo a fejveszett rohangálás, de ezek kifejezetten nyugisak hozzájuk képest. Fejlodésük picit lassabb, 3-4 hónapnak is el kell telnie amíg a petébol kikelt kicsikbol ivarérett, kifejlett egyedek lesznek. Viszont akár két évig is elélhetnek. Bár ugyanúgy mindenevok mint az elozo fajok, de az én tapasztalatom szerint ezek különösen rajongnak az édes gyümölcsökért. Amikor vödörszámra dobálják utánunk az olcsó narancsot a nagyobb kereskedelmi hálózatok boltjaiban, érdemes beszerezni egy nagyobb mennyiséget belole. Az édes narancsot aztán akár minden nap adhatjuk nekik, nem fogják megunni. Azt azért érdemes még tudni, hogy a citrusfélék héját ne adjuk nekik, mert azt olyan sokféle vegyszerrel kezelik, hogy emiatt gyakorlatilag halálos a rovarok számára. 

Fehérjetartalom 35%

Zsírtartalom 6% 

Rost (kitin) közepes 

Viaszmoly lárva:

Nagy viaszmoly (Galleria melonella), illetve a kis viaszmoly (Achroea grisella) egy igen tápláló, kitinben szegény, de zsírban gazdag táplálékforrás. Komoly hátránya, hogy tenyésztése meglehetosen macerás. A hernyók a legapróbb résen is kimásznak, a lepkék pedig akármilyen óvatosak is vagyunk, rendszeresen kirepülnek. Szerencsére sem az ételt, sem pedig a ruhákat nem rágják meg, de a legváratlanabb helyeken fogunk találni begubózott bábokat vagy éhen halt lepkéket. A viaszmolyok tápláléka ugyanis kizárólag a méhviasz. Sajnos manapság meglehetosen nehéz méhviaszhoz jutni és ha mégis, akkor gyakran túl drágán adják. Szerencsére a hernyókat be lehet csapni, ha jobb nincs kénytelenek lesznek beérni a mesterséges táppal. Ez a táp pedig a következo: 4 rész zabpehely (vagy kukorica pehely), 4 rész rizspehely (vagy rizsliszt), 2 rész méz, 1 rész glicerin. Ezt felmelegítjük (kb 35 C° homérséklet már boven elegendo) és alaposan összegyúrjuk. Az állagának olyasminek kell lennie mint a gyurma. Ha hígabb, akkor surítsük kukorica vagy rizsliszt hozzáadásával, ha túl száraz lenne, akkor adjunk hozzá több mézet. A kész anyagból formázzunk öklömnyi gombócokat. Ezek egy részét egy jól záródó nejlon zacskóba helyezve a hutoben tárolhatjuk a késobbi felhasználásig. A tenyészedénybe (ami lehet akár egy 5 literes befottes üveg is) helyezzünk be a gombócokból párat, majd erre jönnek a peték vagy a már kifejlett lepkék. Az edényt suru szövésu dróthálóval fedjük le, mert a muanyagot rövid ido alatt átrágják. 

A tenyészet akkor muködik a leghatékonyabban, ha pontosan 28 C° homérsékleten tartjuk. Külön érdekessége a dolognak, hogy amikor már sok hernyó található a tenyészetben, akkor saját maguk is képesek megnövelni a homérsékletet. Ez persze csak vész megoldás, így a fejlodés helyett a futésre használják el a táplálék egy részét. A lepkék életük során ezernél is több petét raknak le. Sajnos a legoptimálisabb körülmények között tartva sem élnek olyan sokáig mint a méhkaptárakban, így szerintem a tenyésztett lepkék ennek csak maximum a felére képesek. A táptalajt akkor kell cserélni, amikor annak a felszínén megjelennek a hernyók. Ekkor a gombóc belso része már gyakorlatilag elfogyott és néhány napon belül összeomlik. Az életciklusuk meglehetosen gyorsnak mondható: kb másfél hónap. Ennyi idonek kell eltelnie a peterakástól a petébol kikelt lárva kifejlodésén át a következo ivarérett generáció megjelenéséig.

A tenyészetre a legnagyobb veszélyt az atkák jelentik. Vigyázzunk a páratartalommal, ha sikerül azt 30% körüli szinten tartani, akkor nem kell félni az atkák megjelenésétol.

Fehérjetartalom 15% 

Zsírtartalom 24% 

Rost (kitin) alacsony 

Perui gyászbogár (Zophobas morio):

Egy idoben a lisztkukac kiváltásán gondolkodtam és megpróbáltam a perui gyászbogár lárvájának tenyésztését. Utólag azt kell mondjam nem érte meg. Magas kitintartalma mellett nem sokkal kedvezobb a tápértéke mint a lisztkukacnak. A perui gyászbogár lárvája ráadásul harapós is. Fiatal állatoknak csak akkor szabad adni, ha elotte alaposan megropogtattuk egy csipesszel a lárvákat. Az amelyik egyszer már megjárta vele, a legközelebb igen agresszívan fog viselkedni vele szemben. Püfölik, csócsálják, alaposan megdolgozzák mielott megennék. Igyekeznek esélyt sem hagyni a kukacoknak. 

Mivel a perui gyászbogár számára 70%-os páratartalmat kell biztosítani, ezért itt is fontos a jó szellozés. Tényészedénynek ugyanolyan méretu, kialakítású tartály megfelelo mint a lisztkukacok számára használatos. Vannak akik földel kevert tozegre esküsznek mint táptalaj, de a gyakorlatban ugyanolyan jó eredményeket lehet elérni egy korpás- zabpelyhes keverékkel mint a lisztbogár esetében. Azonban ez esetben vigyázni kell, hogy a táptalaj a magasabb páratartalom miatt nehogy penészedésnek induljon. A gyászbogarak egyébként nem válogatósak, szinte bármit megesznek, de táplálásuk során rendszeresen állati eredetu fehérjére is szükségük van. Egy ismerosöm egyszer egy komplett egér csontvázat takaríttatott le velük (a csontok kivételével mindent megettek). 

Tenyésztésük nem nehéz, így könnyedén eljuthatunk a már bebábozódásra kész, megfelelo méretu kukacokig. A gondok itt kezdodnek. A kukacok nem akarnak bebábozódni. Ez mondjuk jó, mivel sokáig fel lehet használni a kukacokat a bebábozódás veszélye nélkül, de tenyésztéshez pont nem erre van szükség, hiszen nekünk kifejlett bogarak kellenek. De mi a baj, miért nem bábozódnak be? Nem kell megijedni, ez teljesen normális jelenség. Egyszeruen a kukacok olyan feromont termelnek, ami meggátolja a többieket a bebábozódásban. Ha azonban a kukacokat külön tesszük, akkor rövid idon belül (a többiek közelségének megszunésével) be fognak tudni bábozódni. Ez egy kicsit macerássá teszi a dolgokat, mert minden egyes kukacnak egy önálló "lakást" kell biztosítani a bábozódás idejére. Erre a célra egy aprócska doboz vagy orvosságos üveg tökéletesen megfelel. Helyezzünk bele egy kevés táptalajt és egy darab lárvát. Ügyeljünk a szellozésre is. A bebábozódás után valamivel kevesebb mint egy hét kell a rovar kikeléséig, és kb. még három hét az elso peték megjelenéséig. A bábból frissen kikelt bogarakat ne tegyük azonnal össze, mert bizony alaposan megrágják a még meg nem keményedett kitinvázzal rendelkezo társaikat. Ugyanígy gondot jelent, hogy a petéket mind a kifejlett bogarak, mind pedig a lárvák elfogyasztják. 

A feletetni kívánt lárvákat - a lisztkukaccal ellentétben - ne tartsuk hutoben, mert 15 °C alatt rövid idon belül elpusztulnak. 

Fehérjetartalom 20% 

Zsírtartalom 18% 

Rost (kitin) magas 

Rózsabogarak:

Nem éppen kezdoknek való a rózsabogár tenyésztése. A lárvákkal nincs különösebb probléma, de a kifejlett bogarak már igényesebbek. Fényre, hore és virágporra, nektárra van szükségük a megfelelo fejlodéshez. Egy kifejlett bogár (pl. Pachnoda marginata) mérete három centiméter körül van, a lárvák viszont jóval nagyobbak, akár a 6 centimétert is elérhetik és könnyen emészthetoek, nagyon magas a protein tartalmuk. 

Tenyésztésükhöz egy közepes méretu, jól szellozo akváriumra lesz szükség. Homérséklet igényük - mint minden trópusi fajnak - magas. Folyamatosan 28 - 30 C° körüli melegre lesz szükségük és állandóan nedves talajra. Bár kevésbé érzékenyek a túlnedvesítésre, de ha ez mégis tartósan elofordul, akkor bakteriális betegségek vagy penészedés teheti tönkre a tenyészetet. 

Talajnak korhadó levelek (70%), furészpor és tozeg (30%) keverékét használjuk. Erre a célra a nyitvatermok levele, kérge, fája nem alkalmas. Ugyanígy kerülendo a diófa levele annak mérgezo (juglon) tartalma miatt. Javasolom a bükk, tölgy, juhar, platán levelek, illetve fa használatát. Nagyon fontos, hogy a felhasznált anyagok javarészt olyanok legyenek amik már korhadásnak indultak. A kész keveréket felhasználás elott 110 C°-ra elomelegített sütoben hokezeljük, hogy még véletlen se hurcolhassunk be valami nemkívánatosat a tenyészetbe. A talaj vastagsága minimum 15-20 cm legyen, tetejére pedig tegyünk még további értékes tápanyagokat: alma, körte, reszelt répa, saláta, dugósított nyúltáp vagy lemezes haltáp. 

A petékbol a lárvák két hét alatt kelnek ki, a maximális méret elérésére másfél hónap szükséges. Ekkor pár nap alatt bebábozódnak egy a nyálukból készült gubóban. A bebábozódástól számított 10 - 12 nap elteltével már egy teljesen kifejlett rovar mászik elo a földbol. A kifejlett rózsabogarakat lédús gyümölccsel, nektárral, mézzel, virágporral (virágokkal) táplálhatjuk. 

Fehérjetartalom ~25% 

Zsírtartalom ~9% 

Rost (kitin) a lárvákban alacsony 

Földigiliszta (Lumbricus terrestris):

Bár nekem jelenleg is fenntartásaim vannak a földigiliszta táplálékállatként történo hasznosításával kapcsolatban, de néhány ismerosöm évek óta etet vele, és eddig semmi erre visszavezetheto egészségügyi problémát nem tapasztaltak. Talán igazuk lehet, hiszen ha csak a saját tenyészetbol származókat használjuk fel, akkor a kockázatokat (bakteriális fertozés, bélférgesség, stb) a minimálisra lehet csökkenteni. Vásárolni nem érdemes, mert a horgászboltokban kapható csali-giliszták szinte kizárólag csak trágyagilisztákból állnak, amik teljesen alkalmatlanok takarmányozási célra - a trágyán keresztül rengeteg káros baktérium jut a szervezetükbe amit aztán feletetéskor a madaraknak átadnak. Ráadásul köztesgazdaként hordozói lehetnek néhány élosködonek is. Azonban a tenyészetben lévo giliszták a kontrollált környezet és a megfelelo táplálék következtében nem okoznak fertozést. A tenyészet másik elonye, hogy a bélféreg peték az életciklusuk megszakítása miatt már nem lesznek jelen a felhasználás idejére a gilisztákban. 

A trágyagiliszta (Eisenia fetida) a fent említett okok miatt nem megfelelo, nekünk a közönséges földigilisztát (Lumbricus terrestris) kell használni a tenyésztéshez. A két faj jól megkülönböztetheto: a trágyagiliszta kisebb, vékonyabb és élénk vöröses színe van. A földigiliszta inkább barnás, halványabb színu, mérete jóval nagyobb (akár 30 cm is lehet). A giliszta hímnos (azaz mindegyik egyed egyszerre hím és nostény is egyben), de szaporodáshoz mindenképpen szükségük van egy másik példányra. A tenyészet beindításához szép nagy méretu (ivarérett) egyedeket válasszunk. Bár igaz, hogy akár két darab is elegendo a szaporodáshoz, mégis inkább legalább egy tucatnyi gilisztával próbálkozzunk a tenyészetet beindítani. Ne lepodjünk meg azon hogy csak nagy sokára lesz szaporulat, ugyanis a giliszták petébol történo kifejlodéséhez és kikeléséhez 2-5 hónapra van szükség. Ráadásul egy kokonból gyakorta csak egy giliszta lesz, így értheto, hogy miért érdemes nagyobb mennyiségu gilisztával indulni. 

A tenyészet kialakításához szerezzünk be egy nagyobb vödröt vagy muanyag ládát. Mivel a pangó víz nem tesz jót a tenyészetnek, így az edény aljára fúrjunk apró lyukakat amin keresztül a felesleges víz eltávozhat. Alulra 5 centis rétegben sódert helyezzünk, arra pedig egy muanyag szúnyogháló kerüljön (megakadályozandó, hogy a giliszták az alsó sóderes rétegbe juthassanak). Erre mehet egy réteg föld amit jó minoségu lombföld és tozeg keverékébol készítsünk (80% lombföld, 20% tozeg). Táplálékukat keverjük a földhöz vagy rétegekben helyezzük az edénybe. A földigiliszta mindenevo, de mivel nincs megfelelo emésztonedve ami a nehezebben emésztheto anyagokat segítene lebontani, így a földben található korhadó (de nem rothadó) anyagokat eszi meg. Erre a célra használhatunk kerti avart, zabpelyhet, kukoricadarát, stb. Nagyon vigyázzunk, hogy a különbözo mutrágyák és rovarölo szerek a gilisztát éppúgy megölik mint a rovarokat, így csakis tiszta, vegyszermentes anyagokkal tápláljuk oket. A kész tenyészet tetejére zsákvászont helyezzünk (az alá tudnak kimászni a giliszták) és tartsunk az egész tenyészetet nedvesen, de nem lucskosan. Kerüljük a nagy melegeket, a legjobb hely talán a pince vagy valami nem túl meleg tároló helység. Télen vigyázni kell a homérséklettel, mivel ha a földréteg átfagy, akkor a giliszták is elpusztulnak. A tenyészetnek nem kell világítás, sot az kifejezetten káros, ugyanis az eros fény akár egy óra alatt képes elpusztítani a gilisztákat, mivel a vérsejtjeik elbomlanak a fény hatására. Friss táplálékot számukra a zsákvászon alá helyezhetünk, ha a régi már elfogyott volna. Az egész tenyészetet évenként egy - két alkalommal átpakolhatjuk egy másik elokészített edénybe vagy lecserélhetjük a felso kétharmad részét friss földkeverékre. 

Még egy kis érdekesség. A közhiedelemmel ellentétben a kettévágott gilisztából nem lesz két giliszta, csak a levágott végét képes visszaregenerálni. A közepénél kettévágott giliszta pedig elpusztul. 

Fehérjetartalom 68% 

Zsírtartalom 9% 

Rost (kitin) alacsony 

A rovartenyészetek kártevoi:

Penészevo gabonabogár (Alphitobius diaperinus). Megeszi a petéket és a fiatal lárvákat. Kiirtására az egyetlen mód, ha egyesével eltávolítjuk. 

Vöröslábú hullabogár (Necrobia rufipes). Kb fél centiméteres zöldes színu bogár. A petéket és a fiatal lárvákat eszi meg, sajnos szintén csak egyesével lehet eltávolítani a tenyészetbol. 

Mint látható, a rovartenyésztés nem egy bonyolult valami, bátran lehet próbálkozni vele. 

Ajánlott irodalom: 

    Futtertierzucht - Lebendfutter für Vivarientiere / Ursula Friederich, Werner Volland (ISBN-10: 9783800148424) 

    Breeding Food Animals LIve Food for Vivarium Animals (ISBN-10: 1575240459)