1.A vivárium

Ha madárpóktartásra adjuk a fejünket, akkor több tényezovel tisztában kell lennünk, hogy kedvencünk hosszú életet élhessen. Az elso, amelyrol említést kell tennünk, az a lakóhely, azaz miben tartsuk oket. Ennek kiválasztása megint csak több dologtól függ.

1, A pók faja/életmódja (talajlakó vagy fánlakó)

2, A pók kora (bébi, növendék, ivarérett)

3, Pénztárcánk vastagsága

Három tényezore feltétlenül fel kell hívnom a figyelmet. Ezekre figyelni kell, függetlenül attól, hogy melyik megoldást választjuk az alább felsoroltak közül.

1, Legyen szökésbiztos (egyes pókok kimondott szabadulómûvészek - némelyik kész "Houdini")

2, Legyen megfelelo szellozése

3, Tartsa megfeleloen a páratartalmat

Az elso dolog amin sokan meglepodnek, hogy a madárpókoknak egyáltalán nem nagy a helyigényük. Ez az életmódjukból ered. A pókok életük túlnyomó részét lakóüregük/lakóhálójuk közvetlen közelében töltik zsákmányra lesve (sit-and.wait), kivétel a hímek, melyek a megfelelo partnert keresve nagyobb távolságokat is megtesznek párosodás céljából. Egy ivarérett példánynak általában az alábbi minimum méreteket szokták megadni:

Fánlakó: 30 cm X 30 cm X 40 cm

Talajlakó: 30 cm X 30 cm X 30 cm

Mûanyag

Mikor pókbébit vásárolunk 98%-ban filmesdobozban ülnek az apróságok. A filmes doboznál a friss levegoellátás is könnyen megoldható pár lyukkal. Viszont ha látni is akarunk valamit az állatunkból, akkor már nem a legjobb. A szökosebb fajok könnyedén meglógnak, mikor levesszük a tetejét. Én személy szerint csak addig tartok bennük állatot, míg haza nem érek.

Ahogy növekszik a pókocskánk, úgy válthatunk egyre nagyobb muanyag dobozokra. Háztartási boltokban általában nagy választék áll rendelkezésünkre. Válogathatunk kedvünkre. A muanyagdobozok könnyuek, kis helyen elférnek, könnyen átmelegszenek, s a tisztításuk is problémamentes. Sokan a fillérekért kapható eldobható muanyagdobozokra esküsznek átlátszó tetovel. Mivel nem túl nagy, a pókok kinövik, de neveléshez jó lehet. Sok állat esetén jó megoldásnak tunik, de nem egy csodás látvány. Viszont olcsó!

Állatkereskedésekben kapható a "Pet Pal" muanyagdoboz, ami már szinte tökéletes. A doboz több méretben kapható, leveheto tetején elore elkészített szellozonyílások vannak, de ha a teto levétele nélkül szeretnénk etetni állatainkat, akkor pont nekünk találták ki azt a kis ajtót a teton, melyen keresztül ezt megtehetjük. Egy hosszú csipesz segítségével még a takarítás is megoldható. Aki túl soknak találja a szellozonyílásokat, az ragasztópisztoly és muanyaglapok segítségével jobbá teheti a páratartalom megtartását. Tárolásuk tökéletes, az apró lábak amiken állnak beleillenek egy másik doboz tetején található mélyedésekbe, s így nem csúsznak le egymásról (nem mindegyik modellnek van lába!). Hátrányuk, hogy nem karcmentesek és átlátszóságuk a muanyag öregedésével csökken. Foleg talajlakó fajok tartásához ajánlják általában. A nagyon gyors fánlakó, agresszív, és nehezen kezelheto fajoknál sem a legjobb választás. A kis ajtón keresztül hihetetlen sebességgel tudnak meglépni, s a levehetõ tetõ eltávolításakor ez ki is használhatják.

A barkácsolni vágyók saját maguk is készíthetnek lakóhelyet a pókjaiknak vékony plexilapokból.

Üveg

Az üvegbol készült pókáriumoknak is megvan az elonye és a hátránya. Míg kicsi a pókocska tarthatjuk oket kaviárosüvegben, kis befottesüvegben. Ezeknek a legnagyobb hátránya a rozsdásodó fémteto. Amikor lyukakat készítünk a tetobe, vigyázzunk, hogy ne maradjon sorjás, mert az mind a pókra, mind ránk veszélyes lehet. Legjobb muanyag csavaros tetot szerezni valahonnan.

Végtelenségig nem javasolt befottesüvegben tartani a pókokat, ahogy nonek ideje más lakóhelyet találni. A ragasztott üvegbol készült viváriumoknak az a legnagyobb elonye, hogy pontosan akkora méretben tudjuk elkészíttetni, mint ahogy szeretnénk. Hátrányuk viszont, hogy nehezek.

Sokkal szebben be tudjuk rendezni ezeket a viváriumokat, mint a muanyagdobozokat. Tehát, ha valaki igazinak látszó terepet akar készíteni, akkor ez a legjobb megoldás. A vivárium hátsó falát musziklával is boríthatjuk, ez a muanyag edényeknél nem általános.

Fontos itt is a szellozés megoldása. Ha nem megfelelo a szellozés, akkor hamarosan penésztenyészet lepi el a pókunk lakhelyét, s ha túl jó a légmozgás, akkor a vivárium gyorsan kiszárad, ami megint csak nem egészséges a lakó számára. Két lehetoség közül választhatunk. Az üvegcsíkos, s a dróthálós megoldás mind elterjedt. Valaki erre esküszik, valaki arra. Rémtörténetek is vannak a dróthálóba akadt lábú pókról és az üvegcsíkok közé szorult lábú pókról is. Mindenki döntse el maga, melyik megoldást részesíti elonyben.

Az ajtó kiválasztásánál megint több lehetoségünk van. Lehet elöl (oldalra illetve felfelé csúsztatható, kiemelheto) vagy a vivárium tetején is. Egy a lényeg: szökésbiztos legyen. Vannak olyan pókok, melyek képesek kinyitni a nem megfelelo ajtót, s akkor keresgélhetjük a lakásban (a család legnagyobb örömére). Ha bizonytalanok vagyunk, kérjük ki az eladó véleményét az állatkereskedésben.

Egyéb

Hallani még fa és fémoldalú viváriumokról is, de az elobbi a relatíve magas páratartalomtól szétrohad és bepenészedik, addig az utóbbi rozsdásodhat. Egyik sem javallott megoldás.

2.Vivárium berendezése

Ha már megvan a leendo házikedvencünk lakóhelye, akkor azt be is kell rendezni. A berendezés a pókunk fajtájától is függ, ezért nem árt tudni az adott faj igényeit.

A fánlakó fajok nem igényelnek vastag talajréteget, viszont kellenek nekik magas ágak lakóhálójuk elkészítéséhez, míg a talajlakók szívesen ásnak maguknak lakóüreget a vastag talajba, s semmi szükségük magas ágakra. Az azonban fontos, hogy az aljzat jól tartsa a nedvességet.

Nem gyozöm itt is hangsúlyozni, az eltéro faji igényeket! Egy afrikai szavannán lakó fajt oserdei viszonyok közé

tenni (80% páratartalom) nem tunik a legokosabb megoldásnak. Próbáljuk meg ebben is utánozni a pók származási helyének körülményeit!

A legelso dolog eldönteni, hogy milyen talajt igényel a pókunk. A vivárium aljzatáról évek óta vitáznak a pókbarátok. Ki ezt, ki azt tartja ideálisnak. Ebben a vitában nem kívánok állást foglalni, hanem felsorolom a különféle aljzatokat, s az azokhoz kapcsolódó véleményeket. Némelyik opció furcsának tunhet, de higgyétek el: Nagy az Istennek az állatkertje!

3.Aljzatok:

1, Semmiféle aljzat

Verjétek ki a fejetekbol. Teljesen elvetemült ötlet. Csak képzeld magad a pók helyébe.

2, Faforgács vagy újságpapír

Lásd az elozot! A faforgács tökéletesen megfelel aranyhörcsögöknek, s az újságpapír jó a madarak alá a kalitkába, de sürgosen felejtsétek el ezeket, ha pókokról van szó.

3, Homok

Van aki használja olyan fajok esetén melyek nem készítenek lakóüreget, de nem a legjobb ötlet. Ha túl vizes, akkor folyós, viszont túl gyorsan kiszárad, s ilyenkor kemény. A túlságosan laza szerkezete miatt nem tudnak bele üreget ásni a pókok. Foleg talajkeveréknél ajánlható, mint az egyik lehetséges összetevo. Nem penészedik (csak ha szennyezett).

4, Kavics

A kavics tökéletes, de nem pókoknak. Hagyjuk meg a halaknak, teknosöknek és más hülloknek.

5, Vermikulit, perlit

Mindkét anyag szervetlen, ezért a penésznek esélye sincs. Sok külföldi website ódákat zeng a vermikulitról, de én még nem láttam boltban. Nem penészedik, jól tartja a vizet, könnyu. Viszont több pókos véleményét is elolvasva már kissé más a helyzet. Többen arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy mindkét anyag jó, de nem magában. Ha csak vermikulitot használunk, akkor a nagyobb pókok nem szeretnek rámenni, mert nem elég stabil szerkezetu a talaj, így a lakóüreg építéséhez sem jó.

Mindkét anyag jó hoszigetelo, ezért az alsó melegítés esélytelen. (Amúgy sem túl jó ötlet) Arról viszont több helyen olvasni, hogy pókbébiknek még önmagában is jó aljzat. Nem lesznek pusztulások a penész miatt, s jól tudnak benne ásni.

A perlit önmagában nem felel meg a pókászoknak. Nem természetes látvány a kerek fehér gömbökbol álló felszín, nem nyújt elég szilárd felületet, s a pókbébik sem tudnak benne rendesen ásni. Keverék készítésekor mindegyik szóba jöhet.

6, Tozeg

Ez már sokkal jobb választás. A tozeg már szinte ideális. Ritkán penészedik, jól tartja a nedvességet, laza szerkezetu. Ha kiszárad, nehezen nedvesedik újra. Ásáshoz kituno. Sajnos a tozegkitermelés elpusztítja a tozeglápokat, s azok egyedi flóráját és faunáját, ezért próbáljuk meg nem ész nélkül használni. Csak annyit használjunk, amennyi kell. Keverékek kituno része.

7, Kókuszrost

Ez a kókusztermesztés mellékterméke, így környezetbarátnak is tekinthetjük. Nem kell gondolnunk a széttúrt tozeglápra. Ideális anyag. Könnyen (újra)nedvesedik, jól tartja a vizet. Korábban feldolgozás nélkül lehetett kapni, most viszont sokszor már kevésbé rostos, mutrágyázott változatban kapható. Így kissé hajlamos a penészre, de megfelelo szellozéssel elkerülheto. A trágyának a pókokra kifejtett hatása egyelore nem ismert. Aki használta nem panaszkodott rá.

8, Fakéreg

Különbözo fajtájú és méretu fakéreg darálékot lehet kapni a boltokban. Finom és darabos egyaránt a rendelkezésünkre áll. Talajlakó fajoknak ideális, hiszen a nedvességet jól tartja, s kitunoen lehet benne ásni. A nagyobb darabok díszítéshez is kitunoek. Keverékeknél kihagyhatatlan.

Egyetlen problémát szeretnék említeni a fakéreggel kapcsolatban. Engem kimondottan zavar, hogy a fenyokéreggel kapcsolatban két, egymásnak teljesen ellentmondó véleményt olvastam eddig. Az egyik szerint jó anyag, a másik szerint a gyantatartalma miatt mérgezo lehet a pókra. A cédrusnál ugyanez a helyzet.

9, Agyag

Hát nem is tudom. Ez megint csak a felejtheto kategória. Viszont agyagból jó bujkáló készítheto égetett, amit aztán ki kell égetni.

10, Virágföld

Nem rossz. Jól tartja a nedvességet, viszont könnyen penészedik. Ezt megelozhetjük a megfelelo szellozéssel és a vivárium tisztántartásával. Használat elott érdemes mikróban vagy sütoben sterilizálni. Suru és nehéz. Kerüljük a vegyszerrel kezelt földet! Keverékek egyik alapanyaga.

11, Keverékek

Mindenkinek megvan a saját receptje. Szinte biztos, hogy ez a legjobb megoldás. Várom a recepteket!

12, Egyéb

Ide tartozik még pl. a tûzõhab (a virágkötok használják), macskaalom (nem vicc!), modellezo mûfû és egyéb badarságok. Felejtsük el ezeket gyorsan.

 A vivárium berendezése

Nos miután megtárgyaltuk a különféle talajfajtákat, nézzük hogyan is helyezzük ezt el. Eloször nézzük a fánlakó fajokat. Ezeknek nincs szükségük vastag földrétegre, hisz életüket az ágak között élik le. Elég 1-3 cm aljzat , s elágazó ágak, melyekre a lakóhálójukat építhetik. Itt jönnek az elso gondok. A faágak tele lehetnek mindenféle apró lényekkel, s könnyen penészednek. Ajánlott egy kis mikrohullámos kezelés (azért ne süssük meg lehetoleg) , s vízalapú színtelen matt lakkal is vékonyan bevonhatjuk oket. Az ágak alját érdemes vastagabban lekenni, több rétegben. Van aki csak az alját vonja be, van aki egyáltalán nem használ lakkot.

A másik lehetséges lakóhely lehet pókunk számára egy parafa henger, amit az egyik hátsó sarokba ragaszthatunk ragasztópisztollyal. Ezen apró vágásokat ejtve még munövények is elhelyezhetoek.

A talajlakó fajok már vastagabb talajréteget igényelnek, mivel (foleg fiatalabb korban) szívesen ásnak lakóüreget maguknak. Ezért 5-10 cm talajt terítsünk el a viváriumban. Kimondottan szeretik a pókok, ha megoldjuk, hogy különbözo nedvességtartalmú és enyhén eltéro homérsékletet tudunk számukra biztosítani. Ennek érdekében megtehetjük, hogy az aljzatnak csak az egyik felét nedvesítjük, s o arra a térfélre telepedik le, amilyenre éppen kedve szottyan. A lényeg, hogy választani tudjon. Persze a pókunk néha keresztülhúzza a számításainkat, s már elso este a felismerhetetlenségig átrendezi lakhelyét. Ha neki úgy a jó, hát legyen. A nagy rendezgetés egyébként jelzés is számunkra, hogy valami nem tetszik a póknak. Csak rá kell jönnünk mi az. (talaj, homérséklet, páratartalom, fényý)

Aki úgy látja jónak, musziklával boríthatja a vivárium hátsó falát. Ez igen dekoratív tud lenni, s a szoba díszévé teheti a viváriumot. Szintén gyakori, hogy a hátsó és az oldalsó falak parafalappal történõ borítása.

4.Fontos eszközök

1, Hosszúnyelû mûanyagkanál - tökéletes a tücsökhullák és egyéb piszkok eltávolítására

2, Körömvágó - Egyesek lecsípik a takarmánytücskök ugrólábát, hogy ne ugráljanak el a terrárium ura elõl. Én speciel adok nekik esélyt menekülni (esélytelenek így is!)

3, Hosszú fémpálca, hurkapálcika - ezzel lehet pókot terelgetni (finoman), bújkáló tücsköket zavargászni, vagy a talajt egy kicsit fellazítani, ha nagyon összetömörödött

4, Nagyító - akik a pókokat közelebbrõl is meg akarják szemlélni. Ajánlatos üvegen keresztül, mert a lélegzetünktõl a pók eszeveszett menekülésbe kezdhet.

5, Orvosi fogó - szintén manipulálhatunk vele pl.vizesedény kivétele agresszívabb pókok esetén

6, Zseblámpa - éjszaka is kiváncsi vagy a szöszmötölõ pókra, akkor ez kell neked. Ajánlatos piros szûrõt tenni rá, merilyenkor nem zavarjaõket a fény.

7, Csipesz - sokféle felhasználási lehetõsége van, szintén manipulációra tökéletes

8, Ecset - pókok terelgetésére, ezzel nem tudunk sérülést okozni

9, Hosszú csipesz - vad pókokhoz, illetve távoli idolgok kiemelésére. A pókot is meg lehet vele fogni, de könnyen sérülést okozhatunk!!!!

10, Mérõszalag - a növekedést követhetjük figyelemmel. Tökéletes mérést végezhetünk, mikor az üvegen mászkálnak! Érdemes feljegyezni ezeket az adatokat!

Szükségünk lehet még mûanyagdobozokra (pók befogása) és egyéb eszközökre is. Csak a fantázián múlik!

Búvóhely

Talajlakóknál szükség van búvóhely elhelyezésére is. Ez lehet egy fél virágcserép, parafa alagút, fakéreg, szolotoke, kókuszhéj vagy akár égetett agyagból készült bújkáló. Kreativitásuk meglehetosen szabadjára van engedve. A lényeg, hogy legyen egy hely ahol a vivárium lakója elrejtozhet, s biztonságban érzi magát. Ne tegyük a búvóhelyet közvetlenül a lámpa alá, mert akkor könnyen túlmelegedhet a lakóhely. Fánlakóknál a már említett függolegesen beragasztott parafahenger ideális megoldásnak bizonyulhat.

Növények

Aki akar, elo és munövényekkel élethubbé varázsolhatja pókja otthonát. Nem mindig bizonyul tartósnak a beültetett növényzet, mert a pók beszoheti, vagy kiáshatja. Arra viszont ügyeljünk, hogy ne zsúfoljuk tele mindenfélével, mert a zsákmányállatok úgy el tudnak bújni, hogy a pók egyet sem tud majd megfogni. Ne tegyünk be kaktuszt, s egyéb hegyes növényt, mert a pók felszúródhat rá, ha az üvegrol esetleg ráesik vagy ráugrik (néhány fánlakó faj nagyokat tud ugrani). A sziklákat szintén érdemes kihagyni, mert szintén baja eshet a póknak, ha ráesik.

Vizesedény

Ami nagyon fontos, hogy mindig legyen egy friss vízzel tele edény a viváriumban a pók számára. Ez azért szükséges, mert egyrészt a párolgó víz biztosítja a páratartalom egy részét, másrészt a pók tud belole inni, ha szükségét érzi. Egy petricsésze, egy állatkereskedésben vásárolható muanyag muszikla itató, vagy egy nagyobb kerek dobozteto tökéletesen megfelel. A víz mindig legyen friss. Semmi esetre se tegyünk bele vattát, mert abba beleakadhat a pók lába, s akár le is szakadhat. Pókbébiknél, mikor még egy üdítoskupak sem fér még el a lakóhelyükön, fecskendovel csepegtessünk vizet az aljzatra hetente 2-3 alkalommal, illetve a táplálékállatok legyenek jól ellátva vízzel.

5.Világítás,melegítés

Mivel pókunk olyan éghajlati övbol érkezett, ahol jóval magasabb az átlaghomérséklet, mint itthon, ezért valahogy ezt biztosítanunk kell a viváriumban. Kénytelen vagyok egybevenni a világítás és a futés témáját, hiszen a két feladatot sokan egy eszközzel oldják meg. Itt megint sok a vita errol a témáról, de igyekszem annyi módszert felsorolni, amennyi csak az eszembe jut. Mindenhol hozzáteszek pár gondolatot is. Egy fontos dolgot kell betartani. Ne tegyük ki a pókot közvetlen napfénynek. Gyorsan felmelegíti a viváriumot, s no a kiszáradás veszélye.

1, Semmilyen világítás + melegítés:

Van aki erre esküszik, mondván a pókok amúgy sem szeretik az éles fényt.

2, Agyag virágcserép, benne egy villanykörte:

Világít is, meleget is ad.Ne használjunk nagyon eros izzót! Elég 5-40 W közötti égo (az évszaktól és a hoigénytol függoen). Ha túl eros izzót használunk, a vivárium (s benne a pók) gyorsan kiszáradhat. Lehetoleg az egyik sarkot világítsuk meg, így maradnak félhomályos és huvösebb területek, s a pókunk választhat. Természetesen a szerkezet a viváriumon kívülre kerül, mert ha belül van, a pók akár meg is égetheti magát! Az elkészítését bízzuk képzett villanyszerelore! Az elektromosság is veszélyes!

3, Készen vásárolt világítótestek

Ezeket általában terrarista boltokban szerezhetjük be. Rengeteg fajtát lehet kapni, ezért mindig közöljük az eladóval, hogy milyen célra szeretnénk vásárolni. Én egy ilyet használok (25 W - a fajtáját nem írom ide, mert az reklám lenne). A pókomat (2,5 éves Smithi) nem zavarja a fénye, s szeret az alatta lévo száraz szologyökéren sütkérezni. Van aki a neonra eszüszik, mert az "hideg fény". Háááát nem tudom?

4, Úgynevezett "Forró Kövek"

Ezeket általában terraristák használják hülloknél, s nincs szó másról, mint egy futoszálat tartalmazó korol (vagy mûszikla). Ez nem biztos, hogy jó ötlet, egyrészt a kõ miatt. A tarantulánk ráeshet az üvegfalról, s akkor máris kattinthattok a "Betegségek, problémák" cikkhez. Másrészt a pók közvetlen érintkezésbe kerülhet a forró kovel, ami megperzselheti. (nem tudom milyen felületi homérsékletet biztosítanak, de az Interneten erosen lebeszélnek a használatáról) Ha a talajba ássuk, akkor a talajlakó fajok az áskálódásaik közben megint csak hozzáérhetnek.

5, Talajfûtõk

Megint csak hülloknek kitalált szerkezet. Némi trükkel hasznunkra válhat. Vannak, akik ugyanúgy használják, mint a hülloknél, de ekkor túl hamar kiszárítja a viváriumot a felszálló ho. Ha a póknak melege van (talajlakó) akkor lefelé kezd ásni, s akkor méginkebb melege lesz. Megoldás lehet, ha nem az egész vivárium alját fedi be a talajfuto, hanem csak annak 1/3-át. Jobb ötletnek tunik, ha a hátfalra ragasztják fel, de szintén nem az egész felületet fedik be. A jobb fajtáknál pontosan beállítható, milyen homérsékletet adjanak le. A homérsékletet mindenképpen kontrolálnunk kell, mert különben döglött pókot kapunk! Eszközök Aki póktartásra adja a fejét, annak be kell szereznie néhány segédeszközt. Ezek beszerzése nem okoz problémát, némelyiket magunk is eloállíthatjuk, illetve egy átlagos háztartásban megtalálhatóak.

6.Terrárium Hátterezés

Most igyekszek leírni egy olyan folyamatot, amellyel dekoratívabb terráriumokat készíthetünk vagy a már meglévõket alakíthatjuk át látványosabbá szebbé téve ezzel a szobánkat. Véleményem szerint nem a pókunk életkörülményeit javítjuk hanem dekorálhatjuk inkább a terráriumunkat!

Próbálom nagyon egyszerûen és érthetõen leírni ezt a folyamatot, hogy azok is ötletet meríthessenek belõle akik még nem is próbálkoztak vele.

Elõször is tisztáznunk kell egy dolgot. Ez egyfajta megoldás a hátterezésre, nem jelenti azt hogy csak így lehet megoldani. Ezer meg ezer variációja van csak én ezt alkalmazom, ami eddig nekem kitûnõen bejött.

Kellékek

Elõször is szükség van Hungarocellre ami az alapját fogja képezni, mert ebbõl fogjuk kiformálni a kívánt alakzatokat. Fehér cementet érdemes használni, nem pedig gipszet mert a gipsz oldódik vízben és ez egy magas páratartalmat igénylõ póknál elég kellemetlen mellékhatásokat szülhet. Ragasztásnak használjunk Univerzális szilikont. Egyrészt mert bármit képes megragasztani, másrészt mert iszonyat erõs. Egy tubusért (ami nagyon sokáig elég) pedig nem kérnek el horribilis összegeket. Festékbõl én a matt vízzel hígítható Tricolor Aqua festékeket ajánlom mert nagyon szép színkompozíciókat lehet összehozni segítségükkel. De lehet bármilyen festék fõ, hogy jól tartson. Valamint szükség lesz még egy keverõ Kanálra, amivel a cementet fogjuk kavargatni és fölvinni. Egy egyszerû régi fakanál a legjobb választás, Ecset a festéshez, egy Tapétavágó amivel a hungarocellt vágjuk, vagy valamilyen nagyon éles kés, de próbáltam sok mindennel és ezt tartom a legjobbnak. Valamint egy Gyújtóra lesz szükségünk és sok-sok újságpapírra hogy ne legyen csupa kosz minden.

Ha mindent beszereztünk akkor kezdhetjük is. Ha már a meglévõ terráriumunkat szeretnénk, akkor a lemért hátlaphoz igazított hungarocellt ketté vágjuk mert gondolom nem olyan nagy az ajtaja hogy az egészet bele tudjuk rakni. Aki maga készíti a terráriumot annak nem kell.

Ha ez megvan és szépen pontosan hozzáigazítottuk akkor elkezdhetünk mintákat kreálni a hungarocellbe. Ehhez kell a gyújtó mert ha elkezdjük szépen kellõ távolságból égetni csodálatosan formálódik. Megspékelhetjük azzal hogy egy szimpla darabot ráragasztunk az alap hungarocellre és azt is vele együtt formáljuk amint ezt a képen csinálom.

Ha mindez megvan akkor valahogyan így kellene kinéznie ami látszólag elég visszataszító de várjuk ki a végét. Itt még csak egymáshoz van illesztve a két darab.

Ha mindez meg van akkor elkezdhetjük a kis vödörben vagy tálban keverni a fehér cementet.(nem jó a sima cement mert az nem köt olyan erõsen).Nos az arányt sajnos nem tudnám megmondani mert mindig érzés szerint csinálom. Azt tudnám mondani hogy annyira hígítsuk föl hogy kényelmesen lehessen fölvinni a már kiformált hungarocellre. Amire próbáljunk meg odafigyelni, hogy mindent jó alaposan fedjünk le.

Ha ezt megtettük akkor érdemes a másik részt is lekennünk mielõtt beraknánk külön-külön a terráriumba, mert így elkerülhetjük azt hogy összekenjük az üveg minden részét. Vagy megvárjuk míg megszárad ( ez általában 12 óra körül van a hõmérséklettõl függõen de javaslom hogy várjunk vele egy napot így biztosan megszárad), vagy még úgy frissen óvatosan belehelyezzük a terráriumba úgy hogy a hátulját jó alaposan bekenjük szilikonnal ami hozzá fogja majd az üveghez. Sokkal pontosabban le tudjuk kenni ha még behelyezés elõtt csináljuk de lehet utána is. Kinek hogy az egyszerûbb. Ha beraktuk akkor igyekezzünk a két lap közötti hézagot korrigálni valamint a széleknél ha nem teljesen pontosan vágtuk le akkor ott is, de inkább akkor is kenjük le a széleknél ha pontosan illeszkedik mert a víz beszivároghat és ez nem tesz jót a hungarocellnek. Ha jól formáltuk így fog kinézni már a terráriumban, csak még nem megszáradva. Nem látszik az illeszkedés!

Ha megszáradt, akkor elkezdhetjük festeni a hátteret.

Ha készen vagyunk akkor várjuk meg míg megszárad.

Ha megszáradt akkor kenjük le még egyszer mert látni fogjuk hogy sok helyen átüt a fehér cement. Érdemes háromszor négyszer lefesteni mert jobban összefogja az egészet. ( Ha megszáradt a cement elõfordulhat, hogy repedések keletkeznek rajta. Nem kell megijedni ezt könnyen kijavíthatjuk bõ festékkel. Csak a repedésbe kell több belõle. Ha véglegesen megszáradt utána a kreativitásunkra kell hagyatkoznunk hogy milyen más színnel tarkítjuk a hátteret. Én a mostanit és eddig mindhez barna festéket használtam. Ebbõl már nem kell annyit fölkenni elég csak egy vékony réteget de azt sem mindenhova. Itt már mindenkinek a saját fantáziájára van bízva a döntés hogy mit és hogyan csinálja.

Nem kell megijedni most készítettem el ezeket a terráriumokat csak a fényképezõn nincs beállítva a dátum és szívesen válaszolok minden kérdésre minden megfigyelést javaslatot várok, mert napra kész információval tudok szolgálni. Remélem tudtam segíteni azoknak akik szeretnék a hátterezés tudományát elsajátítani. Sok sikert és jó munkát mindenkinek!

 7.Terrárium építése

talajlakó fajok számára

Terráriumok építéséhez vitathatatlanul a legmegfelelõbb alapanyag az üveg. Akinek van kedve (és érzéke) hozzá, megpróbálkozhat a terrárium saját kezû elkészítésével. Egy átlagos méretû adult póknak megteszi egy 30 cm x 30 cm alapterületû lakhely.

Jobban tesszük, hogyha az üveglapokat nem próbáljuk meg egyedül méretre vagdosni. Az anyagköltség az üveges munkadíjával együtt is kijön kb. 3.000 forintból, mert rendszerint a számukra már nem hasznosítható "hulladéküveget" szokták felhasználni.

A terrárium vázának megépítéséhez a következõ darabokat kell levágatni 4 mm vastag üvegbõl (a következõ méretek természetesen centiméterben értendõek):

alap: 30 x 30

jobb oldal: 30 x 30

hátsó rész: 30,4 x 30

bal oldal: 30,4 x 30

eleje (alsó rész): 30,8 x 10

Nekem leginkább az F.BS márkájú ragasztó- és tömítõanyag vált be, melyhez hozzá lehet jutni például festékboltokban kb. 500 forintért. Levegõ hatására változik a halmazállapota, 10-15 perc alatt szilárdul meg. A ragasztandó felületre vékony rétegben kell felkenni, nehogy az összeillesztésnél elfolyjon. A beszáradás elkerülése érdekében használat után az adagolócsõrbõl egy fél centis csíkot ki kell nyomni, így a következõ használatnál csak a megszilárdult fél centis csíkot kell letörni, alatta elvileg folyós ragasztóanyag lesz.

Nyílászárónak a felfelé nyíló tolóajtót célszerû választani, az a legbiztonságosabb. (Volt egyszer egy felülrõl nyitható terráriumom. Az volt az utolsó olyan, mert egyszer arra ébredtem, hogy a smithim nincs sehol. :)

 A tolóajtó méretei: 30,6 x 21 [3 mm vastagságú üvegbõl!]

 A tolóajtónak kell egy sín, amiben fel-le tud csúszni. Díszállat-kereskedésekben fillérekért szoktak árulni ilyet mûanyagból, vagy el lehet készíteni üvegbõl is: a fenti példánál maradva 4 db 10 x 1,5-ös üvegcsíkra lesz szükség. (Ebben az esetben viszont a a tolóajtó két szélét érdemes leragasztani cellux-szal, hogy ne üvegbõl legyen mindkét csúszófelület.)

A munka talán legnagyobb pontosságot igénylõ fázisa a tetõ elkészítése:

            Ha nem akarunk rá szellõzõnyílásokat, akkor a tetõ mérete legyen 30,8 x 30,4.

            Ha szeretnénk rá szellõzõnyílásokat is tenni (ajánlott), akkor egy példa a levágandó üvegekre:

                        30,8 x 7 (2 db)

                        30,8 x 1,9 (7 db)

A szellõzõnyílások méretének tervezésekor figyelembe kell venni a faj eredeti élõhelyének körülményeit. Sivatagos területen élõ, alacsonyabb páratartalmat preferáló pók esetén több (nagyobb méretû), míg mondjuk esõerdõben élõ (magasabb páratartalmat kedvelõ) faj esetén kevesebb (kisebb méretû) szellõzõnyílásra lesz szükség. A szellõzõnyílások méretét ne tervezzük túl nagyra, mert ha a pók ki tudja rajta dugni a lábait, az nem csupán ijesztõ, de balesetveszélyes is (a pók számára).

 A sérülésveszély elkerülése érdekében az üveglapok éleit finom csiszolópapírral óvatosan le kell csiszolni. Ezt már a kész terráriumon célszerû elvégezni, mert az elõre lecsiszolt üveglapok nem biztos, hogy tökéletesen illeszkednek egymáshoz.

8."Világító- és fûtõberendezés" készítése

A madárpókok eredeti élõhelyein az átlaghõmérséklet jóval magasabb, mint nálunk. Általánosságban ennyi mondható ki, a hõmérsékletre vonatkozó fajspecifikus adatokat feltétlenül ismernünk kell ahhoz, hogy a megfelelõ körülményeket tudjuk biztosítani!

Túlságosan magas hõmérséklet esetén a pókok adaptív magatartása a föld mélye felé ásás, ezért kerülendõ a talajfûtõk használata. A fûtõtestet a terráriumon kívülre kell elhelyezni lehetõleg úgy, hogy állatunk el tudjon bújni a hõ- és fényforrás elõl, ha az zavarja. Mindezen feltételeket figyelembe véve szerintem kiváló megoldást kínál egy agyagcserépben elhelyezett izzó (kezdõ terraristáknak).

A barkácsoláshoz következõ alapanyagokra van szükség:

- 10-15 cm átmérõjû agyag virágcserép

- két eres kábel

- kerámia izzófoglalat

- 5-30 W teljesítményû izzó

- idõkapcsoló (kényelmi szempontból)

A cserép alját a képen látható módon ki kell lyukasztani. Erre a mûveletre létezik két célszerszám, a szakzsargon az egyiket kalapácsként, a másikat csavarhúzóként emlegeti. : A lyuknak éppen akkorának kell lenni, hogy a foglalat alól ne látsszon ki, de ne is szoruljon meg benne az izzó.

Két eres (földeletlen) kábelt lehet venni elektronikai szaküzletben, de a legegyszerûbb egy már nem használt olvasólámpát megcsonkítani. A kábel végét kicsit le kell csupaszítani, majd a kis rézszálakat összesodorgatni..

A szobahõmérséklettõl, évszaktól függõen 5-30 W-os izzót érdemes használni. Egy mûanyag foglalat 60 W-ig nem mehet tönkre, de a biztonság kedvéért válasszuk a képen is látható kerámia izzófoglalatot (kb. 300Ft). Ehhez csatlakoztassuk a kábelt az ábra szerint. Arra késõbb oda kell figyelni, hogy ha erõsebb izzót rakunk a foglalatba és felforrósodik tõle az agyagcserép, akkor a mûanyag borítású kábel ne érjen hozzá.

Az árammal vigyázni kell, a helyére csavart kábel két végét szigetelhetjük szigetelõszalaggal, de esztétikusabb a terrárium építése részben bemutatott F. BS márkájú ragasztó- és tömítõanyag.

Hogy ne kelljen foglalkozni reggelente a lámpa bekapcsolásával, este pedig a kikapcsolásával, mindenképpen megéri befektetni egy idõkapcsolóba. Ez két fajta lehet: mechanikus és digitális. A mechanikus olcsóbb, de állítólag kicsit kattog. A digitális valamivel drágább, azonban beállítása jóval egyszerûbb és teljesen zajtalan. Több terrárium esetén az idõkapcsoló egy elosztó használatával "többszörözhetõ".

Elképzelhetõ, hogy ez a fajta világító- és fûtõberendezés nem a leggyönyörûbb, de nem kerül sokba, funkcióját tökéletesen ellátja, és mégiscsak a saját kezünk munkája, nem? : Alkonyatkor valahogy így néz ki:

Legalább a kezdeti idõszakban legyen a terráriumban egy hõmérõ, hogy segítségével a hõmérsékletet az optimális határok közt tudjuk tartani. A túl magas hõmérséklet kedvencünk kiszáradásához, a túl alacsony pedig az életfunkcióinak lelassulásához vezet (kisebb táplálékigény, kevesebb aktivitás, vedlési periódus megnövekedése), aminek nem örülünk...